A dió egyik olyan növényünk, melynek szinte minden részét használhatjuk és használjuk gyógynövényként. De nem csak mi, hanem elődeink is sokféle kivonatot használtak gyógyítás céljára. Tudomásom szerint az orvostudomány atyja, Hippokrátész volt az első, aki írásba foglalta a dió gyógyhatását a klasszikus görög korban, és kiemelte a “zöld dióhéj” féreghajtó, gilisztahajtó tulajdonságát. Hippokrátész gyomorbetegek, máj- és vesebetegek terápiája során használta és javasolta a diót. Aztán a régi görögök (és a rómaiak is) használtak diókivonatot bőrgombásodás és más bőrfertőzések ellen. Galénosz, a gyógyszerészeti eljárások névadója, tejben főtt zölddiót készített gyomorerősítőnek. A dió nemcsak úgy általában gyógynövény, ahogy manapság minden növényre nézvést divatos, hanem Magyarországon hivatalosan, az egészségügyi kormányzat által elismerten is az. A gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 3/1995. (II. 8.) NM rendelet a “Monokomponensű homeopátiás gyógyszerek” cím alatt sorolja fel a diót is.  A zöld diókopáncs 80 %-ban vizet tartalmaz, a fennmaradó 20 %  biológiailag hasznos hatóanyagai a glükozidok (ebből a hidrojuglon-glükozid 2 %), tannin (9 %-ig), fehérjék és 1 % C-vitamin. A tannin baktériumölő is, kapcsolatba lép a baktérium fehérjéivel, és tönkreteszi azokat. Legnagyobb arányban a zöld kopáncs tartalmazza a dió részei közül. Az ellagénsav gátolja a diófában a növényi rák kialakulását, kémiailag kapcsolatba lép, leköti a rákkeltő vegyszereket. Ugyanígy a mérgező nehézfémeket is. Készítményünk egy különleges eljárással készült alkoholban kivont zöld diót tartalmaz, mely a kivonás alatt ásvány- és zeneterápiában is részesül.

Gyógyhatása belsőleg való használata esetén:

• magas vastartalommal bír
• népi gyógyászat szerint máj-, gyomor- és vértisztító,
• segíti a vérszegénység, levertség elleni küzdelmet is
• gyógyítja a reumát, a szexuális gyengeséget, a memóriavesztést és általában a mentális betegségeket
• hatszor annyi C-vitamin van a zölddióban, mint a fekete szederben! Kilencszer annyi, mint a csipkebogyóban!
• fájdalmas őszi, tavaszi torokgyulladás esetén gargalizálószerként
• tisztítja a májat, a gyomrot és a vért, megszünteti a gyomorgyengeséget és a bélpangást
• a nyálkahártya sejtjeit gyógyítja.
• az emésztőrendszerben lévő gombák és baktériumok fehérjéihez kötődik a dió juglonja, és azokat hatástalanítja
• az emésztőrendszerbe került nehézfémeket is megköti, eltávolítja
• cukorbetegség esetén
• csontritkulás esetén
• gennyes körömgyulladás,tejkiütés, fejkoszmó, rüh, pattanásos és egyéb gennyes kiütések esetén
• női fehér folyást megszűnteti
• étvágyjavító, hajerősítő

Figyelem!

Arra azért figyelni kell, hogy a dió különböző részeiben meglévő hámösszehúzó hatású anyagok, például esetleg túlzott dióbél-fogyasztás során a vérereket is összehúzhatják. Ennek jele, ha a homlokunkban agyi görcsöt érzünk, ami előre jelzi, hogy agyérgörcsökre vagyunk hajlamosak. Vagy ugyanez az összehúzó hatás növeli a véralvadást, ezért tromboflebitiszben szenvedőknek a dióból készült készítmények belsőleg nem ajánlhatók.

Adagolása:

napi egy alkalommal 12 csepp nyálban feloldva.  21 napot követően 7 nap pihetőt érdemes tartani.